A CamGirls erotikus művészeti projekt azt vizsgálja, miért tartjuk elfogadhatónak a meztelen művészi képeket és miért kapnak negatív kritikát a mai lányok által az Internetre posztolt szelfik.

A legtöbb mai fiatalhoz hasonlóan Vanessa Omoregie is szokott magáról szelfiket készíteni. Egy alkalommal észrevette, hogy az egyik szelfijén kísértetiesen hasonlóan pózól a Vénusz születése című Boticelli festmény nőalakjához. Összevágta a két képet, és az eredményt feltette az internetre. Kíváncsi volt a reakciókra, hogy mások is olyan érdekesnek találják-e ezt az újfajta képi világot: a reneszánsz világban a teremtés legcsodálatosabb lényeként méltatott nő káprázatos, "harapnivaló" mezítelen alakjának és a modern online térben leginkább túlszexualizált objektumként megjelenő hús-vér női testek kontrasztját. 

Ebből született meg a CamGirls projekt, amelynek részeként közösségi támogatással már számos reneszánsz festmény nőalakja kapott új, szelfi testet. Az ötletet támogató nők elkészítették a kedvenc festményeikhez a fotót, amelyekből Vanessa kollázst csinált.  "Néhány pózt kifejezetten nehéz volt reprodukálni a kamera előtt", nyilatkozta a fotós, aki a projekt segítségével azt próbálja megérteni: miért tartjuk elfogadhatónak a reneszánsz meztelen művészi képeket, és miért kapnak negatív visszhangot és cenzúrát a mai lányok által az Internetre posztolt "alávaló", "önimádó", "vulgáris" szelfik.

"Úgy gondolom, hogy manapság a női testről alkotott kép teljes egészében a média ellenőrzése alatt van. Amikor egy nő a kamerát magára irányítja, a társadalom "webringyónak" titulálja. Nem a meztelenség sokkolja az embereket, hanem hogy a nők a saját kezükbe veszik a virtuális és a valós női testkép ábrázolása felett az irányítást."

//Posztajánló: Pajzán bútorok 18+, Virágcenzúra 18+ és további bejegyzések erotika és nőkről nőknek témában