disrupt

Gregg Segal a legkülönbözőbb szocio-gazdasági háttérrel rendelkező amerikai háztartások egy heti szemétmennyiségét mutatja be 7 Days of Garbage című fotósorozatában, kissé szokatlan módon.

Az egyfős háztartásoktól kezdve a lakótársakon át a többgyermekes családokig a fotós arra kérte a projektben résztvevőket: egy hétig gyűjtsék össze a háztartási szemetüket, hozzák el a stúdiójába, és feküdjenek bele az összegyűjtött szemétbe a kamera előtt.

Persze voltak olyanok, akik cenzúrázták a szemetüket. "Csak ennyi?" - kérdeztem olykor. Szerintem a nagyon undorító dolgokat nem akarták elhozni így inkább csak csomagolóanyagok voltak, a gusztustalanságok nélkül. Mások nem válogattak, úgyhogy volt a szemetükben elég sok ocsmány dolog is, ettől erősebbek lettek ezek a képek.

Posztajánló: Szemétállatkák Japánból

Segal a képek hátterének (a stúdióban mesterségesen előállított) természetes környezetet választott a kontraszt kedvéért, hiszen a szemét mindenhol ott van. Nincs olyan mikrokörnyezet, ami érintetlenül maradhatna: a fényképalanyok az erdő aljzatában, homokos tengerparton vagy éppen egy tóban fekszenek a szeméthegy közepén. A képeket felülről lőtte, ezzel elmondása szerint azt a hatást szerette volna kelteni, mintha ezek az emberek egy fészekben feküdnének a szeméttel, azaz az életterükön osztoznak.

Természetesen néhányan hezitáltak belefeküdni a szemét közepébe. Tényleg van benne valami megalázó, de építő jelleggel.

Segal maga is részt vett a projektben a feleségével és a fiával. Azt mondta, nem akart úgy tűnni, mint aki csak másokra mutogat. "Mindannyiunkra mutogatok" - nyilatkozta.

Remélem az emberek rájönnek majd, hogy szükségtelenül sok szemetet termelnek. Nem feltétlenül a saját hibájukból. Csak apró fogaskerekek vagyunk egy gépezetben, és mégis vétkesek, mivel nem teszünk semmit, meg sem próbálunk változtatni. Pedig egészen kis lépésekkel is jelentősen csökkenthetjük az általunk termelt szemét mennyiségét.

Önről és családjáról milyen kép készülne?