A szóbeli erőszak által okozott sérüléseknek nincsenek azonnal látható testi jelei: nincsenek zúzódások, monoklik vagy eltört csontok. Ebből azonban nem következik, hogy a szavak nem minősülhetnek fegyvernek.

"Azért adtuk a "Weapon of Choice" címet a projektnek, mert a bántalmazó részéről igenis tudatos döntés eredménye az, hogy szavakkal árt másoknak"- nyilatkozta Rich Johnson fényképész, aki a szóbeli bántalmazás erőszakban gyökerező hátterére próbálja meg felhívni a figyelmet az áldozatokat bemutató portrésorozatával. "Miközben a résztvevők történeteit hallgattuk rájöttünk, mennyire szorosan együtt jár a fizikai és a verbális bántalmazás. Ahol az egyik jelen van, ott a másikra is találunk bizonyítékot. Amikor a bántalmazó eldönti, hogy fájdalmat akar okozni, a szóbeli erőszak csak egyike a lehetséges fegyvereknek."

A fényképezőgép elé álló gyerekek, nők és férfiak saját maguk választották ki azt az egy szót vagy kifejezést, amelynek az életükben elszenvedett szóbeli erőszak során a legnagyobb jelentősége volt.

Ezt profi sminkesek festették a testükre véraláfutások, horzsolások kíséretében, vagy éppen "bélyegként" a bőrbe karcolva - az arcukra, nyakukra, olyan testrészekre, ahol jellemzően a fizikai bántalmazások nyomait sem tudják eltakarni az áldozatok. Ez utóbbiak azonban idővel elhalványulnak, míg a szóbeli erőszak - nemtől és életkortól függetlenül - olyan módokon is befolyásolja lelki és testi egészségünket, ahogy nem is gondolnánk.

Ha a szavakkal verés nyilvánvaló fizikai nyomokat hagyna az áldozatokon, vajon azok, akik most könnyedén "kis buziznak", dagiznak, vagy akár csak hülyéznek le másokat, megrettennének a szavaik erejétől és a tetteik lehetséges következményeitől? Vajon azok, akik ennek fültanúi és szótlanul elmennek az áldozatok mellett, megállnának, ha azok a sebeikből valóban véreznének? Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket boncolgat Johnson fotóesszéje, amely a bántó szavakat egy fegyvernemként mutatja be és amelynek megszületéséről részletesen a hurtwords.com oldalán mesél a fotós.