Hogyan készült a huszadik század egyik utolsó eredeti nemzeti lobogója?

20 éve, 1994. május 9-én szűnt meg a fehér uralom és az apartheid-rendszer Dél-Afrikában. Az áprilisi első szabad választásokat a fekete lakosság érdekeit képviselő Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANK) nyerte, és a Nobel-békedíjas Nelson Mandela lett az új parlament és Dél-Afrika első fekete elnöke.

Az átmenet lezárásához, amolyan vizuális megerősítésként, az országnak sürgősen új lobogóra is szüksége volt. De honnan kerít egy fiatal demokrácia hirtelen egy új nemzeti szimbólumot?

Bal oldalon Oranje Szabadállam (fent) és a Transvaal Köztársaság (lent) búr államok lobogói; 

jobbra a Dél-afrikai Unió zászlói: 1910-1928 (fent) és 1928-1994 (lent)

A Dél-afrikai Köztársaság ma ismert zászlaja a 19. század folyamán magukat búrnak valló államok színeinek (vörös, fehér, kék, egyébként a koloniális színek) és az ANK színeinek (fekete, zöld, sárga) kombinációja. Az Afrikai Nemzeti Kongresszust úgy ábrázolja a zászló, mint az ország "konvergenciájának" és egységesülésének motorját. Alkotója, Fred Brownell jól emlékszik arra a napra, mikor csörgött a telefonja, és a vonal másik felén lévő hang arra kérte: tervezzen új zászlót az országnak. Lehetőleg egy héten belül, olvasható a BBC News Magazine-ban megjelent történetben.

Persze, mindenki tudta, hogy előbb-utóbb szükség lesz egy új nemzeti identitásra. Korábban "crowdsourcing" keretében az emberektől és design stúdióktól is kértek be terveket, de a mintegy 7000 vázlatból egyiket sem találták elfogadhatónak az ország szimbolizálására. A választások kiírását megelőző hónapokban Brownell is eljátszott a gondolattal, hogy milyen lehetne az új Dél-Afrika zászlaja, így nem a semmiből kezdett neki a feladatnak. Abban mindvégig biztos volt, hogy a búr gyökerekhez kell visszanyúlni, és az ANK egységesítő szellemiségét sugallni. Előbbit a színek, utóbbit pedig a zászló központi elemét alkotó V alak jeleníti meg a dizájnban. (Az alakzat harmadik - vízszintes - ágát Brownell végül azért hagyta el, mert lánya szerint a Nukleáris Lefegyverkezési Kampány béke szimbólumára emlékeztetett.)

Végül a lenti öt dizájn került Frederik Willem de Klerk dél-afrikai elnök elé, aki azonban nem akart egyedül dönteni, így rendkívüli kabinetgyűlést hívott össze. A kiválasztott tervet aztán átküldték Cyril Ramaphosa-nak, a kormány és az ANK közötti tárgyalások egyik résztvevőjének, aki az akkor éppen úton lévő Mandela végső jóváhagyását kérte. "Faxon küldték át neki a dizájnt, ezért valakinek el kellett rohannia a papírboltba színes ceruzákért, és kiszínezni a zászlót", emlékszik vissza Brownell.

Ekkor 1994. március 15-ét írtak. Az új nemzeti zászló elfogadásáról szóló kiáltványt azonban - máig ismeretlen okokból - csak április 20-án adta ki de Klerk, így őrületes versenyfutás kezdődött az idővel. A dél-afrikai zászlókészítők ha megfeszültek is hetente csak 5000 zászlót tudtak gyártani, de az egy hét múlva esedékes választások idejére legalább százezer darabra volt szükség ahhoz, hogy az ország minden zászlórúdján az új lobogó lenghessen. Ebben a szorult helyzetben a hollandok siettek az ANK segítségére, akik Európa teljes zászlószövetkészletét kimerítve, sőt, a japánoktól is importálva anyagot rekord sebességgel legyártottak a szükséges számú lobogót.

//Posztajánló: Vonatszörf, egy életveszélyes dél-afrikai szubkultúra