Egy brit nő nem azért akar teherbe esni, mert gyereket szeretne. Éppen fordítva: azért szeretne gyereket, hogy újra és újra átélhesse a terhesség 9 hónapját. A saját bevallása szerint terhességfüggő Tara Sawyer négy gyermeke után most már bérbe is adja a méhét, csak hogy legyen valaki a pocakjában.

A 37 éves Tara eddig már hét gyermeknek adott életet, négy sajátnak, és az elmúlt két év alatt 3 "bérgyermeknek". A béranyák általában anyagi ellenszolgáltatásban részesülnek (Angliában maximum 15.000 font, kb. 5.5 millió forintnyi költségtérítés formájában), de vannak akik szolgálatukat empatikus megfontolásból ajánlják fel. Tara is ingyen vállalja mások gyermekeinek a kihordását, de maga miatt: egyszerűen "rá van kattanva" a terhességre. Napokkal a szülés után már ismét vágyik a másállapotra. Akkor érzi jól magát, ha terhes.

Az anyaság állapota valóban különleges, többek között az anya és gyermeke között már a várandósság hónapjai alatt kialakult kötődés miatt. A béranyaság pontosan ezért olyan nehéz, a béranyának el kell nyomni magában ezt az érzést, és úgy végigcsinálni az egészet, mintha semmi köze sem lenne a magzathoz. Tarának erre nincs szüksége, hiszen elmondása szerint egyáltalán nem érzett anyai szeretetet a dajkaanyaként kihordott kisbabák iránt, pedig a legelső még ráadásul a sajátja is volt (értsd: a petesejtet is ő adta, mivel egy homoszexuális párról volt szó). "Nem érzem azt, hogy elvesztenék egy gyermeket. Inkább úgy érzem, hogy VISSZAADOM. Nem érzek szomorúságot, amiért lemondok egy gyermekről, akiről mindig is tudtam, hogy nem fogom megtartani."- nyilatkozta a Daily Mail-nek.

A béranyaság akkor merült fel benne, amikor megszülte harmadik terhességéből az ikreit (29 hétre érkeztek), és úgy érezte, "megfosztották őt" a terhesség teljes élményétől. "Nem akartunk már több saját gyereket, de én vágytam magára a terhességre. A béranyaság tökéletes megoldás volt."   Tarát, akit szintén örökbe fogadtak a szülei, a férje mindenben támogatja, bár az első alkalommal aggódott, vajon tényleg le tud-e majd mondani a felesége az újszülöttről. "Amikor megszületett, nem öntöttek el az anyai érzések. De az az érzés, amikor átadtam az új szüleinek, az semmihez nem fogható."

Csakhogy ez a terhesség sem csökkentette az áldott állapot iránti vágyát. Napokkal a szülés után megint elfogta a furcsa érzés. A férje először aggódott, hogy a kisbaba hiányzik neki, de valójában a pocakra vágyott mindennél jobban. Pár hónappal később már kapcsolatban is volt egy párral, ahol az asszonynak több próbálkozás után sem sikerült teljesen kihordani egy magzatot. Idén januárban pedig megszülettek Tara második ikrei, természetesen mindkettő a szerencsés párhoz került. Tara reméli, hogy az év végén ismét sikerül teherbe esnie, és folytatódik számára a másállapot, miközben valakinek, valakiknek pedig az álma válik valóra. Tara kategorikusan kijelentette: "addig csinálom, amíg van méhem."

Eddig a (szerintünk) kissé "bizarr" része a történetnek.

Érdekes kérdés ez a béranyaság vagy dajkaanyaság – ez utóbbi esetében a gyermeket kihordó nő nem kap ellenszolgáltatást, Tarát tehát végül is ide sorolhatjuk. A világ számos országában engedélyezett, egyes országokban lassacskán önálló iparággá válik. Ellenzői azzal érvelnek, hogy a béranyaság morális és jogi kérdéseket vet fel, az ezt vállaló, általában rossz körülmények között élő nőket pedig kihasználják.

A legnagyobb bizonytalanság a kérdésben, akár jogi, akár érzelmi hátteret vizsgálunk, az emberi tényező maga. Hiszen például a jelenlegi magyar jogszabályok szerint a gyermeket megszülő nő az anya (ezt tényként, és nem "vélelemként" kezeli a jog), és egy anya nem kötelezhető arra, hogy örökbe adja a gyermekét, ezért mindennemű előzetes szóbeli vagy írásbeli megállapodás semmis. Másik oldalról pedig maguk a "megrendelők" is bármikor elállhatnak az örökbefogadási szándéktól, tehát a dajkaanya könnyen kerülhet abba a helyzetbe, hogy még egy gyermeket fel kell nevelnie. További kérdés, hogy finanszírozhatná-e az egészségbiztosítás a dajkaterhességet, és amennyiben a gyermek végül sem a dajkaanyának, sem az eredetileg tervezett örökbefogadó szülőknek nem kell (mert például betegen születik), elvárható-e a társadalomtól, a közösségtől hogy ezekről a "megrendelt" gyermekekről gondoskodjon?

Magyarországon évekig volt lehetőség dajkaanya igénybe vételére, és az egészségügyi törvény eredeti szövege 1997-ben konkretizálta is a dajkaterhességet. A dajkaterhességre vonatkozó szabályok azonban még 2000. január elsejei hatályba lépésük előtt kikerültek az egészségügyi törvényből. Most amolyan űr van körülötte. Tilos is, meg nem is, ezért inkább a "nem beszélünk róla" kategória. Az internetes fórumok arról árulkodnak, hogy kereslet és kínálat is van bőven. A gyermekvállaláshoz való jogot alapul véve a Társaság a Szabadságjogokért évek óta harcol azért, hogy valami történjen már, ám hiába. Az Igazságügyi Minisztérium egy 2005-ös állásfoglalása szerint a dajkaanyaság jogi kereteinek megteremtése "nem minősül alkotmányos alapjogból levezethető kötelezettségnek", tehát a kormánynak (mindegy, hogy melyiknek) nem kötelessége ennek a jogi viszonyainak rendezése. A tisztán jogi problémák egyébként - más államok mintájára - a szakértők szerint megoldhatók lennének, annak ellenére, hogy szükségszerűen több ember (a genetikai szülők, a dajkaanya és a gyermek) alapjogait érintik. Ami hiányzik, és igazán sikamlós terület, az a társadalmi konszenzus a dajkaanyaság erkölcsi megítélésben.

Ön mit gondol a bér- vagy dajkaanyaságról? Támogatná, hogy végre megteremtsék a jogi kereteit ennek a "reprodukciós eljárásnak" a meddőségi kezelések között, esetleg kategorikusan megtiltaná, vagy maradjon minden így, "szürkén"?