Az Urban X Stitch művészeti projekt elhozza a keresztszemes hímzést a közterekre, és művészivé varázsolja a legunalmasabb drótkerítéseket is. Csináld-magad városi közösségi projekt a díszes kerítésekért!

A keresztszemes hímzési technika legalább másfél évezredes múltra tekint vissza, és lényegében - ahogy a nevéből is kitűnik - egymást keresztező öltésekből áll. Egész pontosan mindegyik öltés két olyan átlós lapos öltésből áll, amelyek egymást keresztezik. A hagyományos textileken túl régóta kísérleteznek más alapanyagokkal is, amikre a kereszteket lehet öltögetni, mint a papír, vagy a műanyag...

Ha nagyban gondolkozunk, nézzünk csak körül! Városaink tele vannak kerítésekkel, köztük rengeteg a drótkerítés, amelyekre mint óriásvásznakra szinte rákívánkoznak a színes, vidám motívumok. Képzeljük csak el, hogy a lakótelepi játszóteret - akár a gyerekekkel közösen - egy hétvége alatt milyen egyszerűen fel lehet dobni egy ilyen összefogással?

A technikát akár egész kicsi gyerekek is elsajátíthatják, és szülői felügyelettel egészen komoly műalkotásokat is létrehozhatnak. Nem nagy ördöngösség, viszont azért némi tervezés, türelem és kitartás az mindenképpen szükségeltetik hozzá. Fonalnak szinte bármilyen felcsíkozott anyag megteszi, akár mintás is, ha a színárnyalat amúgy megfelelő, talán még vásárolni sem kell hozzá, elég elővenni az "egyszer majd jó lesz még valamire" anyagdarabokat az ágyneműtartóból, szekrény aljából, pincéből-padlásról. Az anyag méretei sem fontosak: a fonalat csomózással lehet (kell is) toldani.

Hogyan fogjunk hozzá?

Először is: mekkora helyünk van? Nézzük ki, hogy hová kerül majd az alkotás, és mérjük fel! Számoljuk meg, hány kocka széles és magas a kerítéselem, vagy a kerítéselemek - hiszen semmi nem akadályoz meg minket abban, hogy több kerítéselemen átívelő mintát hímezzünk. Azt is mérjük le, hogy mekkora a rácsok (négyzetek) átmérője és oldalhossza. (Egyes kerítésrácsok nem pontosan négyzet formájúak, de ez ne tántorítson el minket, viszont a minta tervezésénél ezt a torzítást figyelembe kell venni.) 

Ezek után érdemes a mintát először papíron megrajzolni, és felmérni, hogy az egyes színekből kb. milyen hosszú fonalra lesz szükségünk. Rácsonként vegyük az átmérőt kétszer, plusz ráhagyás a fordulásokhoz, kontúröltésekhez (ezek a rácsvonalakra kerülnek, tehát nem az átlóval, hanem az oldalhosszúsággal kell őket számolni), toldásokhoz, és a fonal elkötéséhez.

Ha ez megvan, és beszereztük a fonalat, akkor a kinyomtatott, megrajzolt mintával és a szükséges eszközökkel (pl. olló) felszerelkezve már neki is láthatunk az alkotásnak. A keresztszemes hímzés alapvetően a fonal x alakban öltéseiből áll. Kétféleképpen lehet készíteni. A kerítésen nagyobb felületen, ha sok azonos színű öltés van egymás mellett (fölött, alatt), akkor érdemes először az x-ek egyik szárát váltakozva elkészíteni, majd visszafelé a másik szárát. Ezzel sok fonalat megtakarítunk (gyakorlatilag a fordulóöltésekre szinte egyáltalán nem lesz szükség), és szebb is lesz a minta.

A mintában elszórtan is lehetnek az egyes színek, ilyenkor érdemes a szemeket egyenként "befűzni", azaz az alsó és a felső szálat egymás után hímezni, s csak utána lépni át a következő szemre. Ez a technika sokkal több fonalat igényel a sok forduló, fonalátvezető öltés miatt, de nem lehet megkerülni.

A minta kontúrvonalainak hangsúlyozására használjunk kontúrhímzést: fent például a cica szemei körül a négyzetrács mentén magából a színes fonalból, vagy a lenti ábrán valódi kontúrként fehér fonalból.

És a legjobb az egészben? Nem lehet elrontani. Ha bármikor észrevesszük, hogy egy "öltés" félrement, visszabonthatjuk és az legutolsó helyes öltéstől folytathatjuk, vagy akár kezdhetjük előröl az egészet.

Jó kerítéshímzést kívánunk! És ha elkészül egy alkotás, kérjük, küldjön nekünk képet róla a Facebook oldalunkon!