disrupt

Avagy 21. századi öncsonkítással halmozott fetisizmus Hamupipőke mostohatestvérei nyomában a fejlett nyugati országokban.

Az "aranylótuszok", egy ezeréves bizarr kínai hagyomány még ma is élő, utolsó áldozatait bemutató cikkünk után bebizonyítjuk: a lábfejek (ön)csonkítása nem ért véget, sőt, reneszánszát éli. Egyre több nő vállalkozik esztétikai célból végzett, a szépségiparban csak Hamupipőke-beavatkozásnak nevezett lábfejműtéteke (bár valójában Hamupipőke mostohatestvérei voltak a lábfejcsonkítók) és alakíttatja át a lábujjait azért, hogy akár egy-két számmal kisebb cipőket viselhessen vagy csak csinosabban mutasson a szandálokban.

Míg a világ nagy részén cipőre sem telik az embereknek, a modern nagyvárosi nők újabb első világbeli problémával szembesülnek: a kényelmes cipők nem elég csinosak, a csinos cipők nem elég kényelmesek. Ahogy a szexi magassarkú cipők egyre inkább státuszszimbólumokká válnak (akár csak pl. a Szex és New York hősnői nyomán), már nem csak a viszonylag nagyobb méretű lábakkal, esetleg kevésbé szabályos lábujjakkal "megátkozott" nőknek egyre nehezebb lépést tartani a divattal. Egyre többen vannak, akik alig találnak a lábukra megfelelő lábbelit, ami ne szorítana, törne itt-itt (Önnek vagy párjának például hány pár kényelmetlen cipője van?) és bizonyos, természetesen a legdivatosabb, leginkább áhított fazonok viseléséről teljesen le kell mondaniuk. Legalábbis le kellene, ha nem lennének sebészeti központok, amelyek "orvosai" készségesen nekilátnak innen-onnan vésni, fúrni, faragni, hogy a nők lábát a divatguruk által megálmodott üvegcipellőkhöz igazítsák.

Még az akár több millió forintra rúgó műtéti költségek és a több hónapos gyógyulás sem tudja eltántorítani a nőket, akik közül sokan már-már annyira utálják a saját lábukat és/vagy annyira vágynak a divatcipőkre, hogy az öncsonkításra is vállalkoznak. Fontos leszögezni: nem az orvosilag is indokolt ortopédiai műtétekről beszélünk, hanem az "ezt a cipőt akarom hordani, segítsen, hogy beleférjen a lábam!" jellegű kívánságokról. Vannak, akik egészen a lábfejük és a cipők megszállottjává válnak és a kockázatokról és mellékhatásokról tudomást sem véve komolyabb panaszok nélkül is belevágnak az átalakításba.

Az orvosok a lábfejszépítő beavatkozások során az ujjaikat a nők kérésére rövidítik, egyenesítik, zsírleszívással vékonyítják, hogy ezáltal a leghegyesebb orrú cipőkben is elférjen a lábfej. Ez utóbbi, a rendkívül keskeny fejű cipőiről híres francia cipőtervező, Christian Louboutin után 'Loub job-ként  is ismert procedúráról egyébként Kim Kardashian májusi esküvője nyomán lehetett viszonylag sokat olvasni, hiszen állítólag ő is alávetette nagylábujjait egy ilyen karcsúsító beavatkozásnak. A talppárnákat is kibéleltethetjük: saját testzsírt vagy kollagént fecskendeznek beléjük, hogy kényelmesebb legyen a cipők viselése, botox injekciókkal pedig akár a lábunk izzadását is meggátolhatjuk a kétség kívül kellemetlen szagokat előcsalogató műanyag divatcipőkben. A hatás akár hat hónapig is "élvezhető". 

Vannak, akik nagy árat fizetnek a hiúságukért és a dizájner lábaikért. A több hónapos gyógyulási idő, melynek során az általános műtéti kockázatokkal (pl. trombózis, sebfertőzés) mindenképpen számolni kell, eleve büntetés. Mivel a láb feladata a testsúly átadása a talajra és a járáskor szükséges mobilitás biztosítása, a láb szerkezetének megbolygatása a többi ízületre és csontra is káros hatást fejthet ki, ott okozva később elváltozásokat, csontvelőgyulladást, de kialakulhat a lábujjcsontokon álízület, szélsőséges esetekben pedig akár az addig esetleg panaszmentes lábon visszamaradó fájdalom, sőt, állás- és járásképtelenség is előfordulhat.

Így járt a történetét a Daily Mail-nek elmesélő Danielle Sandler, aki az eleve a keskeny magassarkú cipők által okozott kalapácsujjait nem volt hajlandó az egyébként csontkovács férje tanácsára gyógytornával kezelni, hanem inkább kés alá feküdt.

A műtét után kínzó fájdalom lépett fel, és hamarosan kiderült, hogy valami nagyon nem stimmel, mert a lábujjaim fura szögben felfelé álltak. Nem értek le a földre, amikor ráálltam a lábamra. Pár héttel később újra megműtöttek, de ennek ellenére még ma is kicsit felfelé állnak.

Hat hét után szedték ki a horgokat, érzéstelenítés nélkül. Majdnem elájultam a fájdalomtól. Ezután hat hónapig nem tudtam dolgozni, mert annyira dagadtak voltak a lábaim, hogy nem tudtam járni. Egy évig strandpapucsban közlekedtem.

A legrosszabb, hogy mivel nem hajlanak a lábujjaim, a lábfejem merev, ami a bokámra és a térdemre is kihat...A lábaim jobban fájnak, mint valaha.

Mivel Danielle lábujjai nem hajlanak megfelelően a műtét után, így soha többé nem fog tudni magassarkúba se bújni, nemhogy járni benne. Megérdemelte?! (Kérdőjel? Felkiáltójel!)

Posztajánló: Az ördög nem csak viseli, hanem el is adja a Pradát