Megoldás az Alzheimer-kórra: nincs kiút

maquette_0011.jpg

Átlagos emberek egy átlagos kertvárosban. Ám mindez csak látszat: a város nem más mint díszlet, a városlakók statiszták, a boltok, házak, terek, parkok, az étterem, a színház, és minden más pedig pusztán csak kellékek. Nem, ez nem a Truman show. Ez a valóság. Ez Hogeweyk.

Mintegy 150 Alzheimer-kórban szenvedő beteg kapott esélyt a "normális" életre egy alternatív valóságában Hollandiában, Weesp városka közelében. Itt található Hogeweyk, egy egyedülállóan emberközpontú, kifejezetten demens idősek otthona.

dimentiaville-ramps-parks-paths.jpg

Az Alzheimer kór a központi idegrendszer degeneratív betegsége, lényegében az agy egyes részeinek sorvadásával jár. A tünetei szerteágazóak, de minden esetben a gondolkodási képesség csökkenésével és magatartásváltozással jár. Az Alzheimer-kór nem merül ki annyiban, hogy néha elfelejtjük ezt-azt, hanem a mindennapi életvitel során is súlyos gondokat okoz. Az Alzheimer-kóros beteg sokszor nem tudja, melyik tárgyat hová tette;nem tud tájékozódni, elindul otthonról, de aztán nem talál haza, és egyre inkább képtelenné válik a mindennapos cselekvésekre, mint például a közlekedés, az öltözködés és az ügyintézés.

Hogeweyk ezért egy városka a városban: utcákkal, terekkel, parkkal, kis tavacskával, színházzal, étteremmel, üzletekkel...mind azt a célt szolgálják, hogy az itt élők egy közös emlékezetet alakítsanak ki. Csak egyetlen ajtó nyílik a külvilágra, és ha valamelyik beteg azt megközelíti, egy segítőkész "járókelő" felvilágosítja, hogy most éppen zárva van, próbálkozzon máskor.

Openbare_ruimtes.jpg

A 12.000 m2-es egészségügyi komplexum kialakítása lehetővé teszi, hogy az idős betegek a korábbi életükhöz hasonlóan, látszólag szabadon és önállóan éltjék korábban megszokott mindennapjaikat. Látszólag, hiszen a városlakók egy része, a zöldségestől kezdve a fodrászig valójában mind gondozók, akik azért játszák ezeket a szerepeket, hogy a betegek minél inkább otthon érezzék magukat.

dimentia-village-resident-grocery.jpg

A lakóterek kialakítása is az otthonosság jegyében történt: a betegek a korábbi életüknek megfelelő stílusban berendezett szobát és, most figyeljen, életet kapnak. Annak, aki szeretett utazni, és érdekli az ázsiai kultúra, az indonéz életstílust ajánlják. Számíthat rá, hogy mindig lesz füstölő a színes szobájában és a diétájának nagy részét ázsiai finomságok teszik majd ki. Akik számára a keresztény értékek a fontosak, visszafogottabb életre vágynak: az ő szobájuk egyszerűbben van berendezve, hagyományos holland ételeket kapnak és a "rádióból" nekik vallásos zene szól.

themed-patient-room-interiors.jpg

Bár egyesek megkérdőjelezik a komplexum etikusságát, már ami a betegek megtévesztését illeti, ha ők otthon és jól érzik magukat, létezhet-e ennél a látszólag hétköznapi valóságnál jobb megoldás számukra? Hiszen ebből a betegségből nincs kiút. Ahogy Hogeweyk-ből sem.

emberek egészség társadalom építészet virtuális

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Menő. És mindez mennyibe kerül?
@7esbusz: Mielőtt sokallod, nézd meg a hazai, idősotthonnak csúfolt leprafészkeket. Aztán
kérdezd meg, hogy ezek mennyibe kerülnek, és arányosítsd a holland árakhoz.
Nem is lesz az olyan drága.
semmittevő városi embereknek jó, de aki faluhelyen nőtt fel és a munka volt az élete, annak mi lesz a szobájában? rét, hogy kaszálhassa?
@7esbusz:

A hollandus árakat nem tudom, Magyarországon az állami idősotthonokban havi 100-120-140 kHUF körül van az ellátás, bekerülni viszont csak várólistáról lehet. Vagyis, amikor egy bentlakó meghal, akkor mindenki előrébb lép a sorban.

Pár ilyen (kifejezetten demens idősek ellátására szakosodott) helyet volt alkalmam meglátogatni a közelmúltban. Különleges élmény, azt kell mondanom, szívesen tenném kötelező érettségi gyakorlattá mondjuk egy hónapot segédápolóként eltölteni ilyen intézményben. Napi nyolc órát.

Van, hogy a várólista spontán rövidül, pl. az otthon, kényszerből hiányosan felügyelt rokon egy téli éjjel kimegy a folyosóra, megfázik és egy hét múlva tüdőgyulladásban meghal.

A másik típusú öregotthonban egy kicsi szobát lehet kapni (a bentlakó haláláig bérbe kapni) 5-7-10 millió forintért, plusz havi ellátási díj, aminek az összegét nem ismerem, de érzésem szerint havi 100 kHUF nagyságrendben lehet ez is.
Fel nem foghatom, minek akar valaki így élni. Addig nyírnám ki magam, amíg van egy-két világos pillanatom.
@Townsend: Értem, mire gondolsz, de nem értek egyet. Amikor rövidülnek a világos időszakok és erősen szaporodnak a problémák, ott zárnám le az egészet, nem várnám meg, amíg már nem tudom, hogy beteg vagyok.
@Gera:
Egyrészt nem vennéd észre "azt" a pillanatot, másrészt az élni akarás általában minden ilyen tervet felülír.

@Mészáros Laci
Amúgy árügyileg nem drágállottam semmit, csak tényleg kíváncsi vagyok...
@Gera: Egy dokufilmben láttam egy házaspárt, ahol a nő volt Alzheimeres, a férje pedig az orvos kérdéseire válaszolgatott. A végén a nő meg őszinte csodálkozással azt mondta-kérdezte: rólam van szó? nem is tudtam, hogy ennyi baj van velem. Aztán tétova mosollyal az arcán visszasüllyedt az egykedvű állapotába. Szerintem a környezetnek rossz elsősorban, maga a beteg talán nem is tud róla, vagy alig.