disrupt

A várakozásból és tehetetlenségből eredő frusztráció csökkentésére vezették be a bitkolbászként is csúfolt folyamatjelző sávokat a számítástechnikában.

Nemrég választ kaptunk arra az igen fontos kérdésre, hogy miért ferde az egérmutató, most pedig nézzük a folyamatjelző sávok eredetét.

A folyamatjelző sáv (progress bar) a felhasználói felületek egy jól ismert komponense, melynek célja, hogy egy feladat előrehaladását grafikusan és gyakran szövegesen, például százalékos formában is jelezze. Miért van erre szükség? A számítástechnika "hajnalán" a gépek nem éppen gyorsaságukról és megbízhatóságukról voltak híresek (miért, most igen?), így a felhasználó sokszor abban sem lehetett bizonyos: dolgozik-e még a program, vagy már régen lefagyott az egész gép. A nyolcvanas évektől kezdve egyre inkább előtérbe kerülő fogyasztóközpontúság erre a frusztráló kérdésre a folyamatjelzővel válaszolt. A szoftvergyártók rájöttek arra, hogy nem is feltétlenül magával a várazkozással van probléma, hanem azzal, hogy hogyan viszonyulunk a várakozáshoz. Szívesebben várakozunk akkor, ha tudjuk, van értelme...mégha csak látszólag, akkor is.

A folyamatjelzők elterjesztését Brad Allan Myers-nek tulajdonítják, aki 1985-ben egy, az ember-gép kapcsolatáról szóló San Franciscó-i konferencián azt próbálta a jelenlévőknek bemutatni és bizonyítani, hogy a százalékos folyamatjelző hatékonyan növeli a felhasználók frusztrációs toleranciáját. 48 diákkal végzett egy egyszerű kísérletet: egy adatbázisban kellett kereséseket lefuttatniuk folyamatjelző sávval illetve anélkül. Az eredmény egyértelmű volt: a diákok 86%-ának tetszett a visszacsatolás, még akkor is, ha tudták, a kijelzett előrehaladottság mértéke korántsem pontos.

A frusztráció elleni pszichológiai hadviselésnek azóta már számos, kifinomult formája létezik. A színes, animált kijelzők nyugtatólag hatnak az emberi agyra, mivel a mozgásukat gyorsabbnak érzékeljük, mint az egyszerű fekete sáv töltődését. A programozók arra is rájöttek, hogy mindegy mi történik a háttérben, a folyamatjelző egyszerűen soha nem állhat meg. Próbálja csak ki, ugye milyen frusztráló érzés, amikor a csiga megtorpan?

Az is egyre gyakrabban előfordul, hogy szándékosan (és nem feltétlenül azért, mert egy feladat nagysága előre nem határozható meg, vagy előrehaladását nem lehet számszerűen kifejezni) határozatlan folyamatjelzőt használnak, avagy eltitkolják az előrehaladás valós mértékét. Az ilyen folyamatjelzőn gyarkolatilag egy placebóként ható animációval, pl. egy forgó, a munkavégzést indikáló grafikai elemmel jelzik, hogy "nyugi, ura vagy a helyzetnek" , a folyamat halad előre.

Az igazság az, hogy a legtöbb felhasználó valójában nem is az igazat akarja tudni, csak nyugodtabb, kényelmesebb felhasználói élményre vágyik. Látja, hogy haladnak előre a folyamatok, ő meg elmegy kávézni.

Persze van az a helyzet és frusztrációs szint, amikor már a folyamatjelző sem segít...sőt.