disrupt

A szentjánosbogarakról, az éjszaka biolámpásairól készített gyönyörű felvételeket és time-lapse videót Vincent Brady fotós.

A nyári, különösen a júniusi éjszakák kedves, szép tüneménye a legismertebb biolumineszcens, azaz fényt kémiai úton előállító élőlények, a szentjánosbogarak rajzása: a fűben sok száz kis mécses gyúl ki.

Még szebb ez a tünemény, amikor a kis lámpások imbolyogva útrakelnek és mint apró lidércfények repülnek a rétek fölött. Megjelenésük a régi babonás világot juttatja eszünkbe: nem csodálkozhatunk, hogy a régi, egyszerű emberek sok mesét és babonát szőttek az ilyen titokzatos, éjszakai jelenségből.

A néphit szerint Szent János (Szent Iván) napjának estéjén, június 24-én a földben rejlő kincs tűzláng felcsapásával jelzi magát, s ahol a láng megjelenik, csak keresni kell, s a földben megtalálható a kincs. Innen eredhet a bogarak elnevezése is.

A mintegy kétezerféle szentjánosbogár mindegyike képes fény kibocsátására. A jelenséghez víz, oxigén és egy luciferin nevű (a latin lucifer, azaz fényhozó szóból) szerves vegyület szükséges. A szentjánosbogár képes a fényjelzés időzítésére, nappal nem pazarol. A fény kibocsátásának két célja van: a zsákmány elejtésében és a párkeresésben is szerepet játszik. A szentjánosbogár igen rafináltan kombinálja e két célt: tudniillik a szaporodást illetően nincs "átjárás" a fajok között, vagyis minden faj csak saját fajtársaival tud utódot nemzeni, sőt, fényjelzésük is fajonként eltérő. Egyes fajok nőstényei azonban képesek utánozni egy másik faj villantásait, s ezzel odavonzzák a hímet, majd egyszerűen felfalják.

A szentjánosbogár sok kártékony rovart is elfogyaszt, így hasznos állat. Sajnos azonban a levegő és a víz szennyezettsége miatt egyre kevesebb példány marad fenn, s mára már alig láthatóak e különleges, repkedő fénybogarak.

Ön szokott velük találkozni nyáron? Ismer esetleg egy jó "szentjánosbogár-leső" helyet? Ha igen, kérjük ossza meg a többi olvasóval!