Így gyűlölnek ők

hate.png

Amerikai statisztikai adatok a gyűlölet-bűncselekményekről, amelyek Magyarországon egyszerűen nem is léteznek.

Aki az elmúlt pár napot nem a világtól elzárva, remete módjára töltötte, valószínűleg hallotta a hírt, hogy egy amerikai kosárlabda csapat, a Los Angeles Clippers tulajdonosát örökre kitiltották profi kosárlabdaliga rendezvényeiről "kirekesztő nézetei" és legújabb "rasszista megnyilvánulása" miatt. A botrány azután robbant ki, hogy a TMZ portál nyilvánosságra hozott egy felvételt, amelyen Donald Sterling hallható, amint arra kéri egyébként latin-fekete barátnőjét, hogy szedje le az Instagram-ról a képeit, amin feketékkel pózol, és ne vigye ezeket a barátait a kosármeccsekre. Mindeközben folyamatosan megy a hivatkozás az "emberekre", az "ők"-re és a "kultúrára", amiben élnek, és amihez a férfi szerint a lánynak is jobban kellene igyekeznie alkalmazkodni.

A témát már sokan, sokféleképpen feldolgozták, a disrupt a következő vetületet szeretné hozzátenni: vessünk akkor egy pillantást az emlegetett amerikai kultúrára, nézzük meg, hogyan is gyűlölnek ők (és mi)!?

Az alábbi statisztikához szolgáló adatok az FBI Hate Crime Statictics (Gyűlölet-bűncselekmény Statisztikák) adatbázisából származnak (bárki számára hozzáférhetőek), a grafikák eredetileg angol nyelven a priceonomics oldalán jelentek meg.

Először is egy kis fogalomtisztázás. Gyűlölet-bűncselekmény alatt olyan bűncselekményeket értünk, amelyekben a tett elkövetésének indoka az áldozat valamely társadalmi csoporthoz vélt vagy valós tartozása. A gyűlölet-bűncselekmények áldozatai legtöbbször a faji, etnikai, nemzeti, vallási, szexuális orientáció, nemi identitás vagy fogyatékosság szerinti kisebbségi csoportok tagjai közül kerülnek ki. A gyűlölet-bűncselekmények elsősorban erőszakos cselekményeket foglalnak magukba, de kiterjesztett értelemben a zaklatás és a gyűlöletbeszéd is ebbe a kategóriába tartozik. A gyűlölet-bűncselekményeket azért különböztetjük meg a többi bűncselekménytől, mert azok a sértett identitását veszik célba, őt a személyiségének egy olyan lényegi vonása miatt támadja meg, amelyen ő nem tud változtatni. Hatásuk túlmutat a közvetlen áldozaton: szimbolikus értelemben azok mindig az egész közösséget ért támadások, melyek így az egész közösség biztonságérzetét csökkentik azzal, hogy éreztetik velük: nem-kívánatos tagjai az adott társadalomnak. 

Az FBI jelentése szerint az Amerikai Egyesült Államokban 2012-ben 6718 gyűlölet-bűncselekményt követtek el 5796 esetben. A regisztrált áldozatok száma 7164, az elkövetők száma 5331. A bűncselekmények 59%-át személyek ellen (köztük 10 gyilkosság és 15 nemi erőszak), 38%-át tulajdon ellen követték el, többségében rongálás, vandalizmus formájában.

A gyors áttekintés alapján a gyűlölet-bűncselekmények felét még mindig a faji hovatartozás miatt követik el, de a támadásokban jelentős szerepet játszik a szexuális "másság" és a vallási hovatartozás is. "Érdekesség", hogy az áldozatok között van több mint 100 fogyatékkal élő ember is.

breakdown.png

A legtöbb elkövető (1771) és áldozat (2295) a fekete-ellenes bűncselekmények kategóriájában található, második helyen vannak a fehérek elleni esetek. Minden 5 faji hovatartozás indíttatású bűncselekmény közül hármat a fekete, egyet a fehér bőrszín vált ki.

racial.png

Itt jegyezzük meg, hogy az amerikai népszámlálási iroda előrejelzése szerint 2043-ra a fehér népesség számaránya 50 százalék alá csökken, azaz a kisebbség és a többség szó elveszíti majd az értelmét az országban, helyette inkább a pluralitás szót kell majd használni. A 2010-es népszámlálás eredményei alapján a 18 éves kor alatti populációban ez egyébként már a 2018-ra be fog következni. A fehérek száma 2024-ben tetőzik majd, és innentől folyamatosan csökkenni fog.

A szexuális beállítottságuk miatt leginkább a homoszexuális férfiaknak kell retorzióra számítaniuk, a kifejezetten leszbikusok ellen irányuló bűncselekmények száma ehhez képest jócskán alulmarad.

sex.png

Vallásuk miatt még mindig leginkább a zsidókat üldözik: tízből hat áldozat a (valós vagy feltételezett) zsidósága miatt válik erőszak célpontjává.

religion.png

Az etnikai hovatartozásuk miatt leginkább "üldözött" spanyol-ajkúak száma 2060-ra várhatóan megduplázódik: a mostani 53,3 millióról 128,8 millióra fog nőni. Egyébként pont a spanyol-ajkú népesség magas termékenységi rátája miatt az európai aránynál egy kicsit kevesebb lesz fél évszázad múlva a 65 év felettiek aránya: az Európai Unióban ez 29,5%, az Egyesült Államokban viszont csak 20% lesz. Ők viszont többségében fehérek lesznek, egy egyre pluralizálódó országban.

ethn.png

A fogyatékosokat ért támadások leginkább a szellemi fogyatékosokat érintik, a regisztrált 102 esetből "mindössze" 20 esetben irányultak testi fogyatékosok ellen.

dis.png

Végül pedig egy statisztika az 5331 agresszorról. Legtöbbjük fehér, és fekete bőrű. Az amerikai indiánok és az ázsiai népcsoportok úgy tűnik a békésebbek közé tartoznak.

agrr.png

Szívesen bemutatnánk hasonló részletességgel a magyar statisztikákat is, de Magyarországon a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatban célzott központi adatgyűjtés nem folyik. Az Athena Intézet 2009 óta gyűjti adatbázisba a Magyarországon elkövetett gyűlölet-bűncselekményeket. A Gyűlölet-bűncselekmény Adatbázis logikai felépítése az FBI adatbázisáét követi. A kezdeti év óta átlagosan harminc ilyen típusú bűncselekményt regisztrálnak évente, ezt jelentik le rendszeresen az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (EBESZ), így a nagyvilágban is ezt a statisztikát ismerik rólunk (és ki hiszi ezt el?).

Az Intézet tavaly áprilisban publikálta a 2012-es évre vonatkozó adatokat. Ennek alapján a Magyarországon 2012 során az ismertté vált gyűlölet-bűncselekmények:

  • - 48 százalékát rasszizmus, 44 százalékát antiszemitizmus, 4 százalékát homofóbia, 4 százalékát rasszizmus és antiszemitizmus motiválta,
  • - az esetek 80 százaléka nem járt személyi sérüléssel, míg 16 százaléka személyi sérülést okozott, 4 százaléka pedig ismeretlen kimenetelű,
  • - a bűncselekmények 36 százalékát Budapesten, 32 százalékát valamely megyeszékhelyen, míg 32 százalékát vidéki kistelepüléseken követték el,
  • - az esetek 28 százaléka személy ellen irányult, további 68 százaléka vandalizmus vagy tulajdon ellen irányult, 4 százaléka tulajdon és személy ellen irányult.

 

A teljes 2012-es magyar statisztika az egyes esetek részletes leírásával pdf formátumban itt megnyitható.

A gyűlölet-bűncselekmények áldozatai körében végzett kutatás szerint a gyűlölet-bűncselekmények többségét nem jelentik, mivel az áldozatok nem bíznak a rendőrség fellépésében, az elkövetők megfenyegetik őket, vagy azért hallgatnak, mert ezek a bűncselekmények látszólag megfelelnek (!) a társadalom szabályainak. Ezt végiggondolva, Ön volt már szemtanúja, esetleg áldozata gyűlölet-bűncselekménynek, vagy ismer valakit, aki volt? Mit tett?

statisztika közösség kritika bűnözés társadalom egyenjogúság világjáró népek infografika big data

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

"a gyűlölet-bűncselekményekről, amelyek Magyarországon egyszerűen nem is léteznek"

Ki az az elvetemült, aki szerint Magyarországon nem léteznek gyűlöletbűncselekmények? Tegnap is történt egy.
Két cigány bűnöző megütött egy általuk jobbikosnak vélt 60 év körüli hölgyet:

www.heol.hu/heves/kek-hirek-bulvar/te-is-jobbikos-vagy-megvertek-egy-not-egerben-551277
2014. május 2. 17:10
"Erre két ismeretlen eléállt, megkérdezték tőle, hogy „Te is jobbikos vagy?”, majd a választ meg sem várva ököllel arcon ütötték."

Ez egyértelműen gyűlöletbűncselekmény, a lakosság egy csoportjához való vélt tartozása miatt ütötték a sértettet.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
@wallenberg8805: Előrebocsájtom, hogy az erőszak semmilyen formája nem elfogadható számomra, és minden bűnözőnek a tettének megfelelő súlyú büntetést kívánok válogatás nélkül. De
1. A pártállás nem "a személyiségének egy olyan lényegi vonása, amelyen ő nem tud változtatni". Márpedig ez egy nagyon fontos eleme a gyülőlet-bűncselekmény definíciójának.
2. A cikkben sehol sem szerepel, hogy cigányokról volna szó, ezt az "infót" már csak a te prekoncepcióid költötték hozzá. Szerinted csak ők nem szeretik őket? Ez a két fickó bármilyen nemzetiségű lehetett. Cigány is, meg zsidó is, meleg is, vagy csak normális magyar, aki valami miatt berágott. A lényeg az, hogy nem tudni, te mégis az előítéleteidből indultál ki.

Ha mégis akarsz hazai példát, akkor ott vannak a debreceni sorozatgyilkosok. Sajnos.
@poszt: Jó lenne az arányok összehasonlíthatóságához, ha meglennének ezek az adatok mind a két országban ezer főre lebontva.
@Fedor: A vallási hovatartozás se olyan amin ne lehetne változtatni. Oszt mégis ide sorolják.
@Fedor:

A gyűlöletbűncselekmény azt jelenti hogy az elkövető gyűlöli a sértettet, annak a lakosság valamely csoportjához vélt vagy valóságos tartozása miatt. A jobbikosok is a lakosság egy csoportja, tehát ha egy cigány bűnöző azért bántalmaz egy személyt, mert úgy véli hogy az illető jobbikos, az már gyűlöletbűncselekmény.
A Jobbik-ellenes gyűlöletbűncselekmények elszaporodásának a demokraták részéről a Jobbik ellen hangoztatott uszítás és gyűlöletkeltés az oka, amikor a demokraták az ellenőrzésük alatt álló médiában nagy nyilvánosság előtt lenácizzák a Jobbikot, azzal kvázi felhatalmazást adnak a bűnözőknek és deviáns elemeknek arra, hogy azok fizikai támadást intézzenek jobbikosok, vagy általuk jobbikosoknak vélt személyek ellen.
Ezért rendkívül veszélyes a demokrata uszítás és gyűlöletkeltés.
@wallenberg8805: "Ki az az elvetemült, aki szerint Magyarországon nem léteznek gyűlölet-bűncselekmények?" Az, aki elfogadja statisztikai adatnak, hogy Magyarországon évente 30 gyűlölet-bűncselekmény történik. A mellékmondat egyébként az adatokra vonatkozna, de a bűncselekmények vonatkozásában is hasonlóan ironikus.
Ebből a gyerekből felnőtt korára várhatóan gyűlöletbűnöző lesz, és nem ő az egyetlen:

www.youtube.com/watch?v=mtv6O2OPPMw
"az esetek 80 százaléka nem járt személyi sérüléssel, míg 16 százaléka személyi sérülést okozott, 4 százaléka pedig ismeretlen kimenetelű,"
"- az esetek 28 százaléka személy ellen irányult, további 68 százaléka vandalizmus vagy tulajdon ellen irányult, 4 százaléka tulajdon és személy ellen irányult."

Ezt most akkor magyarázza meg nekem valaki.
Utálok egy csoportot. Mondjuk a kékszeműeket. Ha megverem, akkor személyi sérüléssel jár. Ha legrafitizem a a házát, akkor az vandalizmus.
Mi a kettő közti 12%? Csúnyát gondolok róla? Belerugok a kutyájába? Ellopom a biciklijét, vagy hogy megy ez?

Olyan esetleg nem létezik, hogy xy-t azért verik meg mert simán utálják, nem pedig a szeme szine miatt?
@Fedor:

Egyelőre nem tudni hogy a Debrecenben elfogott személyek pontosan mit követtek el, kinek a megbízására, milyen kapcsolatban álltak a Moszaddal és a Gyurcsány-rezsim titkosszolgálatával, nem tudni hogy a sorozatgyilkosság az nem egy hamis zászlós művelet volt-e a nemzeti oldal kompromittálása céljából.
Ismerve a libsiket, itt is lesz. Kivéve fehér (és goj) ellenes. Na az itt nem lesz.
@wallenberg8805: Nagyobb gond, hogy nem is nagyon akarják kideríteni.

"Szélsőjobboldal" Ez jól hangzik a ballibsiknek és Orbánéknak is.
@monddazigazatmar: Hát pontosan nem tudhatjuk, de szó szerint másoltuk az Intézet honlapjáról. Az FBI statisztikák között található a személyellenes és a vagyonellenes bűncselekmények mellett egy harmadik kategória: társadalom ellen elkövetett bűncselekmények. Ide sorolják a droggal kapcsolatos bűncselekményeket, és a prostitúciót. Talán ez lehet az Athenánál is.

"Crimes against society

There were 203 offenses defined as crimes against society (e.g., drug or narcotic offenses or prostitution)."

Minden esetre frissítettük a posztot, pdf-ben letölthető az összes 2012-es magyar bűncselekmény leírása, hátha megválaszolja a kérdésedet.
"Ön volt már szemtanúja, esetleg áldozata gyűlölet-bűncselekménynek, vagy ismer valakit, aki volt?"

Igen.
Cigányok engem is és több ismerősömet is próbálták kirabolni nappal az utcán.

És természetesen sokkal több ilyen bűncselekmény van, mint amennyit regisztrálnak, ha elfogadjuk azt az alaptétalt, hogy a négerre az eső is azért esik, mert ő néger.
Mivel egyre egyértelműbb a feketék fokozódó terrorja a fehérek ellen, ezért hamisítanak egy statisztikát hogy ez ne látszódjon.
A represszív (elnyomó) tolerancia fogalmát Herbert Marcuse alkotta meg az 1965-ben megjelent azonos című könyvében. A fogalom lényegét tekintve az Aczél György-féle „három T" (Támogat, Tűr, Tilt) gyakorlatával mutat hasonlóságot. Marcuse szerint a regnáló hatalom minden olyan eszme, irányzat és magatartásforma iránt toleranciát tanúsít, amelyek lényegi alapját, fennállásának legitimációját nem érinti, nem vonja kétségbe. Így a tolerancia tulajdonképpen az „elnyomás eszközévé" válik, amikor a rendszer alapjait nem érintő lázadást integrálja a rendszerbe, mintegy annak részévé szelídíti. A rendszer csak és kizárólag azokkal szemben lép fel erőszakosan, akik létjogosultságát alapjában kérdőjelezik meg, illetve magukban hordozzák a változás lehetőségét. Marcuse szerint ezért a baloldal felé (amely radikálisan szemben áll a „represszív egésszel" - ahogy ő a fennálló rendet nevezte) maximális toleranciát kell tanúsítani, míg a jobboldal (amelyet Marcuse a nyugati kultúra és ezzel a fennálló rend védelmezőjének tekintett) még a gondolat, a vélemény szintjén sem érdemel türelmet, azt mindenestül el kell utasítani. Ezt a kettős mércét, szelektív toleranciát nevezi Marcuse „felszabadító toleranciának"... Ahogy a kritikai filozófia szelleme kezdte áthatni a nyugati elit új generációját, és a Frankfurti Iskola kulturális marxizmusa integrálódott a rendszerbe, a felszabadító tolerancia és a represszív tolerancia gyakorlatilag egyé vált. A zsidó gondolkodásban (lásd: Talmud) mindig is létező kettős mérce ezzel korszerű ideológiai igazolást nyert. Ezt Marcuse hatalmi pozícióba került követői kezdték is buzgón alkalmazni.

A liberalizmusban napjainkban uralkodó elnyomó tolerancia egyik jellegzetes mellékhatása a megfelelési kényszer, amely az ellentétek, a kritika rendszerbe integrálásának marcuse-i tételét igazolja. A liberalizmus ugyanis nem csak híveitől, de ellenfeleitől is engedelmességet követel, elvárja, hogy kritikusai is alkalmazkodjanak a politikailag korrekt nyelvezethez és gondolkodásmódhoz. Ez esetben eltűri, hogy létezzenek, ha hangjuk esetleg felerősödik, akkor korrumpálja őket önmagával (parlamenti ellenzéki szerep). A „kritikus", a „lázadó" így - annak reményében, hogy ha alkalmazkodik, mondókáját polkorrekt csomagolásban tálalja, akkor „belülről javíthatja a rendszert" - azon értékrendnek iparkodik megfelelni, ami ellen lázad és azon rendszer részévé, s így fenntartójává szegődik, amelynek megdöntésére vállalkozott, s végül azon kapja magát, hogy önmagát próbálja meggyőzni arról, hogy tulajdonképpen még a jó oldalon áll, nem ő változott, csak a körülmények... Jó példa erre a nemrégiben Holokauszt-hívővé vált Francia Nemzeti Front, vagy az izraeli demokráciát szorgalmasan tanulmányozó nyugat-európai radikális pártok.

Az „elnyomó tolerancia" tehát kitűnően működik. Csak a szerepek cserélődtek fel. Ami hajdan a „Fennálló" illetve a „represszív egész" elleni lázadás eszköze volt, az mára a „lázadást" is magába olvasztó rendszer védelmét, legitimálását szolgálja. Az új rend minden iránt toleráns, amelyet lényegtelennek, önmagára veszélytelennek tart, a jóleső lázadás élményét biztosíthatja a tömegeknek, mintegy „biztonsági szelepként" működve, ahol a felgyülemlett gőzt a rendszer egészének veszélyeztetése nélkül ki lehet engedni. Jól kitalált gumicsontok ezek, amin a társadalom élvezettel rágódhat, lázadhat, a szabadság illúziójába ringatva magát. Ilyen például a szexuális devianciák kérdése (buzeránsok és társaik), a drogok legalizációja, a szex, a pornográfia, az obszcén beszéd és viselkedésmód, az elfajzott művészetek és minden amiben az ember ösztönös „állati" énje kifejezésre juthat, felszabadulhat. De a rendszer szekuláris dogmáinak, ideológiai és erkölcsi alapjainak megkérdőjelezése, illetve a „szent tehenek" objektív bírálata szigorú büntetést von maga után. A „vétkes" először (demokrata frazeológiával élve) „magát rekeszti ki a demokratikus társadalomból", a „humanisták közösségéből", hogy aztán a „demokratikus társadalom" rekeszthesse be őt (hűvös helyre)... A hatalom birtokosai ilyenkor - ha már nagyon kilóg a lóláb - szívesen hivatkoznak saját „áldozati mivoltukra", így az őket ért kritikát nem kell érdemben cáfolni, mivel azt a gyűlölet, az intolerancia és a fasizmus megnyilvánulásának, illetve antiszociális viselkedésnek, pszichológiai betegségnek lehet beállítani. „Tagjainknak és a frontszervezeteknek folyamatosan meg kell szégyeníteniük, hiteltelenné tenniük és degradálniuk kritikusainkat. Ha akadékoskodásuk túlságosan zavaróvá válna, fasisztának, nácinak vagy antiszemitának kell bélyegezni őket... " -áll az SZKP KB 1943-ban kiadott - és úgy tűnik mind máig érvényes - direktívájában. Az ellenvélemény így „dehumanizálódott", a nyilvános viták helyett a pszichiátria és a büntetőjog illetékességi körébe került. Soha nem a kritika tárgyával foglalkoznak, annál inkább a kritizáló személyével. S való igaz: könnyebb a kritikust lecsukni, mint megcáfolni.
Egy nem szerves (osztályokra, egymással vetélkedő társadalmi vagy faji csoportokra osztott) társadalom is kitermeli a maga „nemességét", kiváltságos osztályát, melynek tagjait születésüknél fogva a többséggel szemben többletjogok illetik meg (kötelességek nélkül). A liberális demokráciában sincs ez másképp. Noha papíron mindenki egyenlő (nem csak egyenlő jogú, de a relativizmusból fakadóan egyenlő értékű is), vannak egyenlőbbek. Ezek a demokrácia „szent tehenei", akik - a valódi hindu szent tehenekhez hasonlóan - nem részesednek valamennyien a tényleges hatalomból, de az egész közösség vallásos tisztelettel veszi körül őket, bírálatuk, illetve a közösség többi tagjára érvényes normák rájuk alkalmazása maga a „szentségtörés" - újbeszél nyelven: kirekesztés. Ha a „szent tehén" odarondít valahová (már pedig odarondít, nem is kicsit), nem szabad háborgatni, még meg is kell dicsérni érte, nehogy megbántódjon. Padányi már idézett könyvében találóan jegyzi meg: „Az emberrel szemben gyakorolt irgalom erény volt egykor, a nagylelkűség megkülönböztető jele, ajándék amelyért hála és köszönet járt és alázat kellett, hogy kísérje. Ma: a gyengének már-már szemtelenség számba menő követelése az erőssel szemben, egy bizonyos mindenkit megillető jog alapján."

A liberális demokrácia szent tehenei - a hatalmat ténylegesen gyakorló, viszont a többség számára általában láthatatlan csoportok mellett - a kisebbségek. Ha valakinek itt a Marcuse által a forradalom lehetséges hordozójának tartott „számkivetettek, a kívülállók altalaja" jut eszébe, az nem jár messze a valóságtól. Az általuk élvezett előjogok a „haladó történelemszemléletben" gyökereznek, amely az emberiséget örök „elnyomókra" és „áldozatokra" osztja. A múltban elszenvedett vélt vagy valós (de a jelenben kellőképpen túlhangsúlyozott) sérelem az, ami ezeket a csoportokat „érinthetetlenné" teszi, előjogaik az „áldozati létből" táplálkoznak. A fenti csoportok beemelése az eredetileg a zsidóságnak fenntartott „áldozati lét" misztériumába tudatos, egyrészt a figyelem megosztását, illetve a valódi kedvezményezettről való elterelését szolgálja, másrészt az „áldozatokkal" való azonosulás azokat a hatalom cinkosává teheti (a Frankfurti Iskola új proletariátusa), akik kiváltságaik védelmében érdekeltek a rendszer fenntartásában. Így a szólás- és véleményszabadság, valamint a tudományos kutatási szabadság korlátozása, illetve a törvény előtti egyenlőség elvének felfüggesztése (okosan számítva a többség bűntudatára és együttérzésére) az „elnyomott kisebbségek" sérelmére a múltban elkövetett igazságtalanságok jóvátételeként tüntethetők fel, nem kizárólag a zsidó pénzhatalommal szembeni kritika elhallgattatásának pszichikai eszközeiként.

A pozitív diszkrimináció ennek a „szent tehén imádatnak" a gyakorlatba való átültetése, amely az illető csoportok hatalom iránti lojalitását hivatott erősíteni. Egyrészt abból indul ki, hogy a „többség és kisebbség minden lehetséges konfliktusát eleve a többség számlájára" kell írni, ezért a kisebbségek által elkövetett bűncselekmények más elbírálás alá esnek (azokat „történelmi kontextusban" kell szemlélni), a fősodratú médiának pedig tilos az elkövetők származására utalni. Erre kiváló példa a Kecskeméten 1993. augusztus 23-án meggyilkolt 16 éves magyar fiú, Kiss Norbert esete. Fényes nappal, a nyílt utcán három többszörösen büntetett előéletű cigány belekötött, majd a járókelők szeme láttára karókkal agyonverték. A bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe az elkövetők származását, büntetett előéletét, családi körülményeit, s gond nélkül elfogadta azt a védekezést, miszerint a sértett „rasszista" magatartása vezetett annak halálához. Az elsőrendű vádlott három és fél év börtönt kapott, társai annyit sem. Az elmúlt évtizedekben mind hazánkban, mind a nyugat országaiban számtalan hasonló eset történt, amelyről a fősodratú média vagy hallgatott, vagy a tényeket elferdítve számolt be. Ennek egyszerű oka van: ezek az esetek - noha sokszorosan gyakrabban fordulnak elő, mint a többség által a kisebbség rovására elkövetett erőszakos cselekmények - nem illenek a koncepcióba, nem támasztják alá sem a kisebbségek „áldozati" státuszát, sem a többség vérszomjas, „kirekesztő" türelmetlenségét. Az „ingerküszöböt" csak a kisebbség rovására, faji indíttatásból elkövetett (ezt a sémát viszont minden olyan bűncselekményre ráerőszakolják, ahol az áldozat kisebbséghez tartozik) bűncselekmények („gyűlölet bűntettek") képesek átlépni - noha ezekből nagyságrendekkel kevesebb fordul elő. Ezek viszont azonnali heves sajtóhisztériát, tüntetéshullámokat, az illető többségi nemzet kollektív elítélését vonják maguk után. Természetesen az ilyen bűncselekmények büntetési tételei is (mivel a nem létező „faji indíték" is súlyosbító körülménynek számít) jóval súlyosabbak, mint fordított esetben.
Az emberek csak Isten előtt egyenlőek (mint láthatjuk, a törvény előtt már korántsem). Az erőltetett egyenlősdi nem veszi figyelembe azt, hogy minden ember más képességekkel, mentalitással jön a világra, s az öröklött tulajdonságokat a tanult magatartásformák csak módosítani (tompítani vagy erősíteni) tudják, kiküszöbölni nem. Az esélyegyenlőség nevezetű szörnyedvény abból indul ki, hogy az emberek közti esetleges különbségek (intelligencia, képességek) pusztán kulturális, társadalmi eredetűek, még véletlen sincs közük az illető származásához, öröklött tulajdonságaihoz, tehát a deszegregáció (faji elkülönülés kiküszöbölése) erőszakolásával, illetve pozitív diszkriminációval (a követelmények csökkentése, kettős mérce a tanulmányi teljesítmény elbírálásában, stb.) kiküszöbölhetők. Az eredmények természetesen katasztrofálisak, amiért a liberálisok nem tulajdon elveiket, hanem a többségi társadalom „intoleráns, kirekesztő" hozzáállását okolják. A gyakorlatban ugyanis azzal, hogy a cigány (néger, arab, stb.) gyerekeket egy iskolába, sőt egy osztályba erőltetik a többséggel nem azt érik el, hogy az illető kisebbség kulturális szintje, teljesítménye, normarendszere közeledik a többségéhez, hanem éppen fordítva. A jellemzően túlkoros, primitív voltából fakadóan szélsőségesen agresszív, beilleszkedni képtelen kisebbségi nebuló ha be is látogat az iskolába, abban sincs sok köszönet. Társait, tanárait terrorizálja, a jórészt saját maga által generált problémákat („mi van, mi van?! Azé' nézel me' cigány vagyok?!") az egyetlen általa ismert módon - erőszakkal - próbálja megoldani. Talán nem teljesen tudománytalan az a feltételezés, amely az intelligencia és az agresszió közt összefüggést vél felfedezni, miszerint a kettő fordítottan arányos egymással. Lefordítva: minél alacsonyabb az egyén intelligenciája, annál inkább hajlamos a céltalan, önmagáért való erőszakra. Amit nem tud megoldani ésszel, azt elintézi késsel. Akiknek a gyermeke ilyen iskolába jár, nem hiszem, hogy nagyon vitatná a fenti gondolatmenet megalapozottságát.

A cél az volna (de nem az), hogy a kisebbségeket emeljék fel a többség szintjére, ők - a kulturális marxizmus kultúraromboló elveinek megfelelően - a többség kulturális nívóját próbálják hozzáigazítani a kisebbséghez, akár az oktatási rendszer, akár a tömegkultúra, vagy a szórakoztatóipar segítségével. Éppen ennek az erőltetett deszegregációs politikának és a kisebbségi „gettó szubkultúrák" (ganxta rap és vidéke) fősodratú média által buzgón támogatott térnyerésének köszönhető, hogy egyre több, az említett szubkultúrák értékrendjét és kifejezésmódját, nyelvezetét átvevő, azokhoz hasonuló fehér fiatalt láthatunk. Ezek nagy ívben kerülik az iskolát, az évismétlés számukra jópofa, vagány dolog, s életüket bűnözőként vagy valamely valóságshow sztárjaként tudják csak elképzelni, hallani sem akarnak olyasmiről, hogy a korlátlan jogokhoz bármiféle kötelezettségük is társulhatnak - a munka szó jelentését pedig az idegen szavak szótárában keresgélnék, persze ha tudnának olvasni. Az esélyegyenlőség tehát a felemelkedés, az integráció helyett egyenlő esélyt biztosít az elbutuláshoz, a szellemi igénytelenséghez, az erkölcsi zülléshez. A faji kisebbségek valóban létező problémáit - kulturális elmaradottság, a társadalom hagyományos normarendszerének elutasítása, egyes kisebbségeknél a beltenyészetből és a közvetlen rokonok közti gyakori szexuális kapcsolatból adódó, átlagosnál alacsonyabb értelmi szint - a politikai korrektség korántsem megoldani akarja, hiszen ahhoz fel- illetve be kellene ismerni őket, inkább azok fenntartásában érdekelt. A kisebbségek így a rendszer által bőkezűen adományozott, de valós helyzetükön mit sem változtató látszatjogokkal felékesítve eszközökké váltak a hatalom kezében, részben beteljesítve Marcuse „új proletariátusról" alkotott elképzelését. Kiváltságaik védelmében, a többség iránti irigységüktől és a hatalom által mesterségesen felszított gyűlöletüktől hajtva bármikor felhasználhatók a többség ellen, ha az esetleg öntudatára ébredne, illetve, ha minden kötél szakad, és a megalázott, kiuzsorázott többség felkelése már nem elkerülhető, akkor bűnbakként könnyen odadobhatók a népharagnak a valódi felelősök helyett. A „mór megtette kötelességét, a mór mehet"... Nem véletlen tehát, hogy napjainkban cigánykérdésről, bevándorlókérdésről már - igaz erős hangfogókkal - lehet beszélni, viszont az igazi „szent tehenek" továbbra is érinthetetlenek. Őket a bármikor sutba dobható eszköz-esélyegyenlőségnél jóval erősebb dolog védi.
@-JzK-: Nagyon jól tudsz másolni, de egy rövid összegzés és egy link is elég lett volna.
(kitartas.net/2012/07/01/domokos-endre-janos-kulturalis-forradalom-a-nyugati-kultura-alkonya)
"Végül pedig egy statisztika az 5331 agresszorról. Legtöbbjük fehér, és fekete bőrű."

Mint a statisztikából látszik, az elkövetők fele fehér, negyede fekete.

Mivel a lakosságban kb. 72%-a fehér, és 12%-a fekete, jól látható, hogy a feketék átlagban gyakrabban követnek el ilyet.
@disrupt: Hát átolvastam. Nekem marhára az jön le, hogy egy csomó az amolyan mondvacsinált akármi, ami inkább véleménynyilvánítás vagy szólásszabadság kategóriája, nem pedig bűn.
"dr. Schweitzer József nyugalmazott
főrabbit az utcán sértegették ("utálok
minden zsidót")."
Ez annak a valakinek a személyes véleménye, nem?

A disznólábak aggatása is lehet a művészi önkifejezés egyik formája. Oké, ízléstelen, de mennyivel rosszabb mint amikor Lenin kezébe zsíroskenyeret tettek?
@sírjatok:

Hát ez az. A négerekre jutó gyűlöletbűncselekmények gyakorisága kétszerese a lakossági számarányuknak, a fehérekre jutó viszont csupán kétharmada a lakossági számarányuknak.
És az nem "gyűlölet-bűncselekmény", hogyha valaki beszól egy ilyen hülyeséget, erre össztársadalmilag kitaszítják és tönkreteszik az életét?
Ejnye-bejnyét érdemelt volna az öreg, nem ezt.

Nem szép, hogy a vén zsidó nem bírja a négereket, de ez akkor is aránytalanság.
Téved a cikkíró, van egy ilyen összefoglaló gyűjtemény a magyarországi gyűlölet-bűncselekményekről, ráadásul elég részletes. Ezen a linken érhető el: kuruc.info/t/35/

8 éve (tehát 2920 napja) működik, és azt írja, hogy cikkek száma: 11309. Tegyük fel, hogy minden egyes cikk 1-1 gyűlölet-bűncselekményt takar. Akkor ez azt jelenti, hogy naponta 4 db történik. És biztosak lehetünk benne, hogy ennél nyilván sokkal több történik. Elképesztő, nem?
@stukov1: több helyen olvastam arról, hogy ez csak ürügy, Magic Johnson és a mögötte álló üzletemberek akarják megszerezni az egyik legértékesebb csapatot. Kb. egymilliárd dolláros buliról van szó. Az aggastyán botrány kavaró kitartottja "véletlenül" Johnsonnak is ismerőse, és a felvétel alapján ő vitte olyan irányba a veszekedést, hogy a 80 éves öregember mondjon valami cikit, amit - milyen meglepő - ő rögzített. Életszerű ugye, te is gondolom rögzíted minden beszélgetésed. Az NBA vezetése pedig napokon belül ki is penderítette az papót a franchiseból, annak ellenére hogy senki nem számított arra, hogy ki akarják tenni. Meg volt ez koreografálva. Az öregember rákos, nyolcvan éves, nem sok lehet neki hátra, az ágyas is be akarhatta a jövőjét biztosítani, az NBA meg sokmilliárdos üzlet, a csapatot a többi tulaj jó kezekben akarta tudni, nem kell oda valami örökösödési háború ami után ki tudja hol köt ki az a csapat, milyen tulajnál.

Az amerikai társadalomnál álszentebb pedig nincsen. Az "N" betűs szó kimondása a rablógyilkossággal esik lassan azonos elbírálás alá, az viszont senkit nem zavar, hogy a nyomorgó milliók zöme fekete, a nélkülöző gyermekek zöme szintén, míg a felső (fehér) 1% birtokában van a javak többsége.
Mondjuk homofób vagyok. Ezért gyűlölnek a PC balliberálisok. Hol tehetek feljelentést ?
@wallenberg8805:@♔bаtyu♔:
"Egyelőre nem tudni hogy a Debrecenben elfogott személyek pontosan mit követtek el, kinek a megbízására, milyen kapcsolatban álltak a Moszaddal és a Gyurcsány-rezsim titkosszolgálatával, nem tudni hogy a sorozatgyilkosság az nem egy hamis zászlós művelet volt-e a nemzeti oldal kompromittálása céljából."
"Nagyobb gond, hogy nem is nagyon akarják kideríteni."

Alsó hangon tudunk annyit egészen biztosan, hogy:
- a titkosszolgálatuk tudott az ügyről
- emberük volt beszervezve
- nem tett ellene semmit
- sőt, adatokat titkoltak el a rendőrség elől
- amikor Gulyás József eljutott a személyeket érintő felelősségig, akkor a nyíltság és szólásszabadság rájuk jellemző, sajtos liberális szellemében nemes egyszerűséggel letitkosították
- A TASZ által felkért Gulyás József szerint az iratokból kiderült, hogy a gyilkosságok célja a cigány magyar viszony tartós megmérgezése
nol.hu/belfold/20120822-biztos__hogy_csak_negyen_voltak_-1326905

- az SZDSZ-es cigány jogvédő Kanadai Mohácsi Viktória Kanadai azt nyilatkozta a Kanadai Hírlapnak, hogy az információ ha kiderülne, a gyilkosságokhoz kötne állami tisztviselőket
kanadaihirlap.com/2012/12/13/mohacsi-viktoria-a-cbc-n-magyarorszag-nagyon-kozel-van-a-polgarhaboruhoz/

Ha a szólásszabadság hívei, a másokat nonstop nácizó tetvek letitkosítással bújtak ki a felelősségük kicizsgálása alól abból nektek mióta következik az, hogy nem tudjuk, felelősek-e?

Hát a lófaszt mama.

Vegyétek már észre, hogy ezek az álszent tetvek mennyire primitív módon vezetnek meg benneteket. Ők nem ilyen ismeretek alapján náciznak le embereket, csoportokat (mint a szarházi Karsai a Jobbikot), hanem "arra utaló", "úgy is értelmezhető" kijelentések alapján, "félelmet keltő ruházat" stb. alapján, és ezen "bizonyítékok" alapján fossák tele a magyarok rasszizmusával nem csak a magyar sajtót, hanem a világsajtót is.

Itt nem állja meg a helyét az az érv, hogy ha bűnösnek mondod őket akkor bizonyítsd be a bíróságon, mert a hatalmukkal visszaélve bújtak ki a felelősség alól.

A hatalmukkal visszaélve kibújtak a felelősség alól, tehát felelősek.

És ezt a pofájukba kell dörgölni mindig, amikor ezek a tetvek álszent módon másokat rasszistáznak.
@wallenberg8805: Tudod mit találok undorítónak? Azt ahogy egy embercsoport kijelenti magáról, hogy ők a nemzeti oldal és ezáltal minden normális, de velük és a rasszista felfogásukkal nem ért egyet akkor már nem is mondhatja magára, hogy ő is a nemzete érdekeit nézi, mivel akkor a rasszista csűrhével azonosítanák. A probléma ott gyökerezik, hogy egy időben sokat fektettek a rasszista bűncselekmények felgöngyölítésére és megfékezésére a 80-as években és a 90-es elején. Aztán a rasszisták rájöttek, hogy ezen érzelmeiket álcázni tudják és mint egy védőpajzs a NEMZETI szó mögé bújnak és akkor sok semleges nézetű ember talán még szimpatizálni is fog velük, hiszen ők kvázi csak a nemzetüket "védik". Azonban ez nem nemzeti érdekek megvédésére irányul, mert ők megtámadják azt a romát is aki éppen a munkájába tart, vagy azt a meleget aki nem felvonulni megy és nem is kirívóan öltözködik, csak a szerelme kezét fogja, mint bárki más. Vagy rátámadnak azokra akik más vallásúak. Beszélnek a hagyományőrzésről és sokan vissza térnek a rovásíráshoz meg az évezreddel ezelőtti öltözetekhez, ugyan akkor nem térnek vissza az ősi valláshoz. Most akkor hogy is van ez? Azt vettem észre, hogy rengeteg identitás zavaros ember sodródik az ő féle "nemzeti" oldalukra aminek oka a műveltség és oktatás nagyon gyenge szinvonala is. Az a helyzet, hogy nem kéne a rasszista bűneiket "nemzeti" szóval takarni. Nem véletlenül nem óhajt a Jobbikkal közösködni se a Holland se a Francia szélső jobboldali párt sem. Hiszen ők már rég túl léptek a homofóbián és sokan még a rasszizmusnak azon a formáján is, hogy aki már az adott országba született és beolvad azonosul annak a kultúrájával azokat a saját nemzetükként kezelik. Leginkább a mostani álláspontjaik szerint a magas bevándorlással van problémájuk és már rég nem csak az afrikai, ázsiai ellen hanem a kelet európai bevándorlás is zavarja őket. Ami abban a szempontban érdekes, hogy az összes bevándorló nagyszámban szinte csak olyan munkát végez amire már egyetlen Francia vagy Holland sem volt hajlandó elvállalni. Tehát ugyan akkor ezen országoknak szükségük van rájuk.
Az pedig, hogy itt mindenki szájkaratézik arról, hogy ki milyen gyűleletbeszédnek volt fül tanúja a romák részéről vagy a magyarokéról, tök mindegy. Hiszen mind a két fél között vannak kultúrálatlan és műveletlen emberek. Mind a két etnikum között vannak bűnözők. Engem speciel 2x raboltak ki romák egyszer csoportosan egyszer kést a nyakamnak szegezve. Azonban mind a két támadásban összesen 13000 Ft-om bánta. Ugyan akkor szép fehér magyar emberek pedig több alkalommal nem fizették ki a hibátlan munkámat és az alkalmazottaimét ami több száz ezer Ft-os kárt okozott nekem. Most akkor gyűlöljem a saját nemzetem? Igazából a magyarok viselkedése vezetett oda, hogy inkább másik országba költöztem feleséggel gyerekekkel együtt. Pedig aztán nem tartozom semmilyen más etnikumhoz vagy vallási felekezethez. Csak egyszerűen gondolkodó ember vagyok.